Veszélyes csapat volt. Különösen ha kávét is ittak, de ők voltak az elsők, akikkel versenyen voltunk, a Vörösmarty téren! (Megjegyzem, ott kellett egy kis indítóenergia valakinek. Mosolyog is, mint a vadalma, kac-kac!)
Ezen a képen Klári épp a vegatatív tálat ülteti be, Dávid a háttérben csokrozgat.
Egyszóval itt jelentkezett először a Bocskai a virágosok között. Akkor még nem vették komolyan, pedig....
A képek önmagukért beszélnek:
Ehun, ni e!
Milyen fájinn kis vega csokor! (Készítette Hagymási Klára)
Ez se semmi! Izgalmas és modern. (Kaltenecker Dávid, de róla később még többet.)
Természetsen az osztálytársak sem hiányoztak Együtt izgultak a plexiüvegen keresztül nézve társaik munkáját. Utána együtt helyeztük el a készítményeket, hogy láthassák a pöstiek, és a túristák. Igen-igen! Vidéken is van élet, és azért mert nem Pesten vagyunk, még mi sem vagyunk hátrányos helyzetben.
Barnus kukkol, Teri körülkémlel, Klára pedig rettentő magabiztos, mert tudja, hogyan kell kapcsot cserélni a tűzőgépben! :)
Sziasztok! Mi vagyunk a Bocskaisok! :) (Végh Barnabás, és Polyóka Teréz)
Tanultak, tanulgattak. Dávid sosem volt lusta, csak energiatakarékos, Klári kicsit nehezen találta az ekrü színt, Barna közben csendben mosolygott, mert már rég kész volt a tervdolgozata. Aztán eljött az az idő amikor, már a ballagást kellett próbálni. Ott még egyikük sem tudta milyen tételt fog húzni másnap.
A négy fős VK 2/12-es osztály teljes létszámban a ballagási főpróbán. ( 2008.) Megjegyzem akkor még érettségihez volt kötve a képesítés megszerzése, és jobb volt úgy.
Végül elérkezett a nagy nap. Gyakorlati vizsga. Bár már a tételhúzás sem ment egyszerűen, mert Klári nagyon megijedt az augusztus 20-i készítménytől. Klári egyébként is hős volt. Nem elég a rossz tétel, még a csuklóját is megrándította előző nap, és szó nélkül, fájdalmát feledve, fásliban készítette el vizsgamunkáit. Nekem a klassz élettel teli természetes munkái nagyon bejöttek, De ez természetes, mert természetes!
Klári alkot.
Klári augusztus 20-i asztaldísze készül.
Íme! Asztaldísz, paralel csokor mezei virágokból (Szerintem egyszerűen szuper! Haza is vittem miután elkértem Tőle) és egy növényösszeültetés kosárba.
Sajnos a gyönyörű búzakalásszokkal letűzött koszorúalap nem látszik.
Barnus lazán, szinte alfába süllyedve csak gyártotta a pisliket, pisliket, és újabb pisliket. Az agynak már rég nem kellett figyelni, mert a kéz már magától tudott mindent.
"Ezt a koszorút lovaskocsival a földúton is ki lehet vinni a temetőbe, akkor sem esik szét!"
Ezt nem én mondom, hanem a vizsgaelnök mondta a koszorúról.
A vége pedig így nézett ki:
Romantikus eljegyzési hangulat Végh Barna módra.
Terus finom ragasztásos technikákat alkalmazott.
Könnyed és légies.
Menyasszonyi csokor, fejpánt, és kitűző. Készítő: Polyóka Teréz.
Dávidunk, már ezen a vizsgán is modern, és meglepő munkákat hozott. Talán itt dőlt el végleg, hogy virágkötő lesz belőle, és nem is akármilyen. (Az oroszlánkörmök növesztése zajlott.) A kisebb hibáktól eltekintve ezt a munkát értékelte egyedül jelesre a vizsgabizottság. A képeket nézve ez azt hiszem egyértelmű.
A kész ajándék csokor, csak még a kirakat nem állt össze.
Ajándék falikép, tűzött vázadísz, koszorú, és ajándék csokor. Klassz mi!? Azt elhiszem.
Készítette Kaltenecker Dávid.
De jött a másnap! Szóbeli! No comment. A képek magukért beszélnek!
"Cogito ergo sum!" Vagy mégsem?
A vizsga.
Levizsgáztak. Mind a négyen csont nélkül. Fantasztikus kis csapat! Akarták, szerették, és tanulták is a szakmát. Szerintem még ma is. Jó kezük, jó szemük, és ami a legfontosabb "jó lelkük" van a szakmához. Mind a négyen virágkötők ma is!
